Ha valamire nem- vagy rosszul emlékeznék, kéretik kijavítani, felülírni, pirossal áthúzni, vagy átsatírozni, mert az agyam, mint egy apró szivacs veszít nedvszívó képességéből, és egyszerűen elfelejt dolgokat. Előre is elnézéseteket kérem.

 

Szóval reggel olyan kilenc körül lehetett, mikor ébredezett a kicsiny csapat. Sanyi kivételével, ő valahogy mindig gyorsabb volt nálunk. Talán Kati Mama nem volt elég kényelmes? :)

Én rettentő fáradt voltam, ugyanis az éjszaka folyamán harcot kellett vívnom két vérszívó szúnyoggal is, valamint az új hely varázsa valahogy nem ejtett álomba. De reggel felé már tudtam picit szundítani. Mikor mindenki felkelt, megpróbálkoztunk egy laza reggelivel, majd a délelőtt nagy részét a teraszon töltöttük.

(Azért nem voltunk tétlenek a teraszon sem, virágoztattuk a hazát, védtük a békét! Peace! - L)

Sanyi megcsillantotta szakácstehetségét, és előre elkészített sűrítményből, meg az előtte nap sütőbe bedugott félig megsütött be nem fűszerezett halból halászlét készített, aminek az illatát az én gyomrom nem fogadta lelkesedő örömmel. A megkóstolással pedig nem igazán próbálkoztam. Félreértés ne essék, a halászlé ehető volt, csak én személy szerint nem rajongok a tengeri, halas finomságokért…

Délben beidőzítettünk egy házi kötélugró-versenyt, amit Esztike nyert, és ezúton is nagy nagy elismerés, és gratuláció neki! A délután nagy részét pedig a teraszon töltöttük egész addig, mígnem elhatároztuk, lemegyünk fürdeni. Törölköző a nyakba, labda a kézbe, és indulás. De előtte még egy kis locsolkodás. Esztike a kapunál, Laci a csapnál, én pedig a ház falánál álltam mit sem sejtve… Csap megenged, hideg víz zúdul, mi menekülünk, Sanyi a teraszról megindul, és bemutat nekünk egy kis levitálást. Igen, mindekét lába elemelkedett a földtől, tanúsíthatom. A fránya gravitáció, meg a vizes lépcső, meg a teljesen simára kopott papucs. Mert a hét végére rájöttünk (mikor már majdnem harmadszorra esett el azon a bizonyos lépcsőn), hogy a papucs a hibás! Büntit neki! Node visszatérve, Sanyi egyik pillanatban még a lépcsőn, a másikban pedig már két lábbal a földön. A mai napig nem értem, hogy volt képes olyan gyors felpattanásra. Már kezdtünk megkönnyebbülni, hogy semmi gond nincs, túlélte, amikor is a fejére pillantva észrevehettük, hogy egy kb. 5 cm-es vágásból ömlik a vér. Gyors hidegvíz rá (ááá), mi Esztikével elsápadva támaszkodunk a kapunak, mikor is Dr. Sándor felállította a diagnózist: A koponya nem sérült. Csupán az azt védő bőrréteg szakadt fel, ami gyors begyógyulásra képes. És Dr. Sándor még a gyógymódot is kitalálta! Sót rá! :S Nah, igen… Mi is elképedtünk. Marokszám került a só Sanyi fejére, sebébe, vállára… Mi ekkor már a teraszon szorongattuk az ásványvizes poharunkat, szerintem rosszabbul voltunk, mint Sanyi, aki szent áldozatot mutatott be! Igen! Áldozat! Vérét áldozta a hazáért, érettünk…