Végre elérkezet a nap, melyen a szent háború kezdetét veszi. Illetve nem egészen, az majd csak holnap lesz, de Sicsiniél kikönyörögtem a nulladik napot. Modjuk nem nagyon kellett könyörögni, hívott ő magától is, mondván haverjaival grillezés lesz. Thai-Boxos grillezés. Nofene! Ott a helyem. Miután rezidenciámat rendbeszedtem (bár a felmosás elmaradt), elindultam napkelet felé. Eléggé meg voltam kukulva, ezért nem nagyon ösztökéltem a lóerőket, pedig mint ismeretes van belőlük bőven. Kutya meleg volt basszameg! Mikor leérkeztem Sicsi és Esztike javában szórakoztatta egy haverjuk (aki Gyuri) szüleit. Megmondom őszintén nem nagyon lacafacáztam, belekeztem az ivásba. Nem is röstelkedem emiatt.
Hamarjában megérkezett Sicsi haverja (aki Gyuri) és a párja. Mindjárt nekiáltunk a keleti harcművészetek jegyében iszogatni. Csak mint egy kínai étkezésnél (ebböl is egy kicsit, abból is egy kicsit).

Ezen a képen már van kaja, és Sicsi haverjának (aki Gyuri) faterja megörökíti, ahogy megörökítem.


Az itallap meglehetősen összetett volt. Volt kubai rum Habana Club (Añejo Blanco), izotópiás italnak sapnyol viski (gyártója Don Miguele Walker, nem vicc(!)), aszaltszilvával érlelt pálinka (mikor ez elfogyott Sicsi mindenképp meg akarta enni a megmaradt szilvát, de sajna a huszárkard otthonmaradt, hogy lecsapjuk az üveg nyakát). És persze az elmardhatatlan Zwack Unicum, ezuttal Classic.
Most mitmondjak süzsdmeg? Beesteledett. Időközben mindenféle disznóknak a testrészeit Sicsi tűzön megpirította. Nagy mészárlás lehetett Szentiszlón mire ez a sok malacka meghalt. Szegénykék :(.
(..Ehh, kizökkentem, egy span most hozta a flavonmaxtot, amit egy hónapig szedek, mielőtt belevágok az őssejterápiába. Most szedhetem össze a gondolataim megint)
Nos. Ott tartottam, hogy beesteledett, és volt kaja is. Megérkezett Tündér-Dorina is, aki új résztvevő a nyári SMT banzájon.

Gyuri és Dorina

Dorina nagyon csinos. Mindjárt meg is kapta az Unicum Next-es egyensapkát. Idén én kicsit újtottam és hagyományos helyett fekete sapkát viseltem. Vezérsapkát! Esztike is kapott egyet, bár elvileg neki volt tavajról, de annak ellenére, hogy előre szólt, hogy vigyem, ő a sajátját otthon felejtette. Még szerencse, hogy nekem kettő is volt. Most már egy sincs.


Evés isvás volt, aztán meg ivás evés. A többieknek, én ugyanis szigorú diétán voltam ezért nállam ivás ivás volt. Gyuri szülei aztán haza mentek, mi meg valami Helios nevű helyre mentünk ami már meg nem mondom melyik településen van. Igazság szerint már akkor sem tudtam.

Helios (gör.: Ήλιος) A görög mitológiában a napot személyesítette meg.  Hyperion és Theia titánok gyermeke, Selene istennő bátyja. Meg vannak egyébb rokoni kötődései is, némelyik vérfertőzésből származik, úgyhogy lehetetlen lekövetni, ki kinek a kicsodája. Úgyhogy a Holdnak is bátyja, meg a Napkeltének is.  Ha egyszer kiváncsiak lesztek arra, hogy ki is az isten jelenleg, majd akkor készítek róla írást, ott szerepet kapnak a titánok is. Heliost egy jóképű istenségnek képzelték a görögök, aki egy nap alatt hajt át harci szekerével az égbolton, és világít. Eh, bolondok ezek a rómaiak én mondom.

A Helios valami olyasmi hely, mint Vonyarcon a Hullám. Ittunk nem tagadom. Aztán karaoke-ztünk. Eredetileg ezért is mentünk oda. Csakhogy a karaoke gépnek nem volt jó a mikrofonja. Sebaj azért a Véneurópa el lett énekelve ACDC stílusban, úgy, hogy mindenki hallotta mikrofon nélkül is. Elénekeltünk más számokat is, a végén a mikrofon is jó lett.
Sikereinket megirigyelte Varga Miklós (énekes) - akit én Fenyő Miklósként emlegettem, és elkérte a mikrofont. Mit ne mondja megalázott minket. Nem is kértük vissza a mikrofont, mind a három kreditünket leénekelhette. Igazándiból nem is a Fenyő, akarom mondani Varga Miki volt a csávó, csak nagyon hasonlított rá.
Érdekes hely volt meg kell mondjam. Tizenéves lánykák szaladgáltak felalá.
"
-Jáh, ih bin ausz daulcs, jáh!
-Jó a dudád!
-Jáh, májn titten ist gut..
"
Apjuk faszát! Én meguntam. Haza akartam indulni gyalog. Valahonnan, amiről nem is tudom hol van. De kit is érdekel?! Tájékozódó képességem legendás. De ezt a többiek nem hagyták, és inkább ők is jöttek. Visszaérve a bázisra, beájultam Kati Mamába.

Üdv!
Dalia Landov

Ui:

Félreértés ne essék, nem bukok az öreg nőkre. Na jó, csak ha kivételesen vagányak. Kati Mama nem egy személy, hanem egy sátor. Az idei évben Kati Mama volt a szállásom, így az udvarból menekült minden éjszakai állat. És, hogy miért Kati Mama? Nagyon egyszerű. Egy Pókaszepekti haverom és kollégám haverja kapta  a sátrat a Kati nevű mamájától, aki Readers Digest kuponnal nyerte. Na ezért lett Kati Mama a sátor. Azóta halottam, hogy a múlt heti hegyibulin, ahova az egészségem megőrzése miatt nem mentem el, szegény Kati Mamát elöntötte a cunami. Úszott benne a matrac. Figyeltek SMT-sek? Van olyan buli, ahova nem merek elmenni. Hegyi buli Pókaszepekten.

Update:
A Pókaszepekti banda blogja: http://ezekvagyunkmi.blogspot.com/