Tegnap volt szerencsém ismét résztvenni a programmers night eseményen. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a régi Zala-B-s SMT programozó gárda összejön, és kajál meg piál. Ez a csapat még az előző évezredben alakult. Jellegzetessége, hogy van két kicsi, és két óriás (2m+) tagja. Árpó, GZsolti, Hoby és jómagam (néhányunkat, néhányatok ismer, B pedig mindenkit). Mi négyen programoztuk annakidején a teljes Zala-B csarnokot. Az még High Volume volt. Nagy idők voltak. Őszintén mondom szerettünk bemenni a munkahejünkre. A meló mellett egész nap ment a marhulás, de ennek ellenére hősök is voltunk. A munka hősei. Nem viccelek! Tényleg a szívünkön viseltük a vállalat sorsát, túlóráztunk, gályáztunk mint állat. Mondjuk akkor még a vállalat sem volt genya, volt túlórafizetés és bónusz szó nélkül.

Tovább is van..