Hát akkor beszámoló azoknak akik ott lehettek volna, de nem voltak ott. Tavaj még nem volt az egyhetes lerészegedésnek neve, vagy talán vúdsztok volt a neve. Mindegy SMT vúdsztoknak fogom nevezni azt, ami egy évvel ezelőtt történt.

Ha emlékeim nem csalnak, szombat délután (vagy vasárnap) kivételesen egész délutánig bírtam, hogy nem kezdtem meg az aznapi sörözést. Telefonon beszéltem Sicsivel. Ő már a helyszín előkészítésén dolgozott. Hírtelen öttlettől vezérelve elhatároztam, hogy nekem már ma ott kell lennem, ezzel Sicsi is egyetértett. Mit számít hogy hivatalosan csak egy nap (vagy kettő) múlva kezdünk. Nosza gyorsan bepakoltam a vagonba mindent ami szükséges, és a lovak közé csaptam. (De szépre sikeredett az előző mondat.) Egy óra múlva már ott is voltam. zallsimo épp hegesztette a kerti zuhanyt. A hordót már lefestette hozzá, amit egy vegyi üzemből szerzett.



Megittuk az áldomást, ami kocsiban melegített italokból állt, majd a nap hátralevő részében olvastunk.

Reggel a futás után elmentünk Kanizsára. Bevásároltunk, és bepakoltunk a nubriába két kedves hölgyismerőst, akiket egy 2005-ös SMT hétvégén ismertünk meg Márián. Nekik még majd álnevet kell találnom, nem tudom, hogy a közléshez hozzájárulnak-e. Addig is legyen a nevük CsajC, és CsajE.
Talán starndoltunk is délután. Estefelé megindult az ivászat (vazze ez a blog tényleg az ivásról fog szólni?),a kicsit feszült hangulat (nem igazán ismertük egymást) hamar oldódni kezdett, és eljött az ideje, hogy felavassuk a kerti zuhanyt. Na akkora sarazás lett belőle, hogy csuhaj. Mivel a hordó korábban egy vegyi üzemben szolgált olyan ultra szag volt, mint egy mosókonyhában a hetvenes években, vagy még jobban. Erről majd kép is lesz, ha Siscsi küld.
Éjszaka fürdőzés volt talán..